1969. június 8-án a salvadori labdarúgó válogatott megérkezett a hondurasi fővárosba, hogy másnap világbajnoki-selejtezőt vívjon. A vendég csapat szállását megtámadták a hazai fanatikusok, ezért a vendég játékosok 1 percet sem tudtak aludni. Másnap 1-0 arányban győzött Honduras nemzeti csapata. Amikor megszületett a győztes találat, odahaza egy 17 éves salvadori lány elkeseredésében szíven lőtte magát. A katonai pompával megrendezett temetését a salvadori televízió egyenes adásban közvetítette, nemzeti hős lett.
Egy hét múlva következett a visszavágó, természetesen rengeteg rendbontás volt a stadionon kívül. A hondurasi válogatottat egy gépesített rohamezred kísérte. A vendégcsapat nemzeti lobogóját ünnepélyesen elégették, majd helyette, a hangulat további alapozása érdekében, fekáliával és sárral összekent, szakadt rongyot húztak a zászlórúdra. A hazaiak 3:0-ra győztek. Az utcán elszabadult a pokol: pár hondurasi szurkolót meglincseltek, és kétszáz idegen rendszámú gépkocsit felgyújtottak. Eközben mindenki torkaszakadtából énekelte a salvadori himnuszt. Az akkori szabályok szerint egy harmadik mérkőzésen kellett eldönteni, hogy ki szerzi meg a vb-részvételi jogot. A helyszín Mexikóváros volt, ahol Salvador 3:2-re nyert. A salvadoriak megnyerték a visszavágót.
Ezután, állandósultak az utcai zavargások. 1969. július negyedikén megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok, a határon szórványos tűzharc bontakozott ki. Július 14-én egy salvadori katonai gép megjelent Tegucigalpa fölött és ledobott egy bombát. Elkezdődött a világtörténelem első futballháborúja, amely kereken száz órán át tartott. A konfliktus ötödik napján (elsősorban az Amerikai Államok Szervezetének nyomására) létrejött a tűzszünet, majd július 29-én Salvador visszavonta Hondurasban állomásozó expedíciós erejét. A hivatalos békekötésre egészen 1980-ig kellett várni. A „futball-háborúban” hatezren haltak meg és több ezren nyomorodtak meg egy életre. Őrület… Forrás: wikipedia.org, lemi.blog.hu,frix.blog.hu
